törékeny

törékeny szívek
üvegen kés szalad
mint röpke gondolat
csorbul ki az idő
és megnő az árnyék
míg fordul a kép
emlék volt valamikor
de ma már nem ép
csupán lila
és fura játékok pora
az éj ezer vándora
tapossa most
a csillagok nyomát
és ki tudja az okát
miért
merre indul
ki tanulni képtelen
csak menni kénytelen
mert hajtja a tudat
hogy tennie kell
de nem tudja most sem
mit régen is homály fedett
nem olvasta az üzenetet
tudatlan lélek
tiszta szív
az Út egyre csak hív
a múlt üldöz
pedig vissza menne
helyre tenni
a kibillent dolgokat
hogy értelmét találja
hogy végre lássa
mit kellett volna másként
mi lenne más
de nem ismételhető
az utazás
hiszen egy pillanat csupán
az egész
a kezdet
és a vég
és köztük alig van idő
egy lépés
egy lélegzet
egy élet
egy létezés…
és számtalan Mindenség