Az életben messze vezetnek
A gubancolódott fonalak
Ahol szakadnak, születnek
Mélyen fájó törésvonalak.
Ne lovagolj nagyon
A súlyos szakadásokon
Bár a felszín sokszor takarja
Annak is, ki ezt, nem akarja.
Kerüljük a törésvonalat
Ne kössünk össze szálakat
A csomó egyszer elszakad
A szív vele együtt hasad.
Kicsap a tűz a mélyből
Kiég az érzés a szenvedélytől
Ellobban az élet izgalma
Por és hamu lesz a magma.