nem tudom kivel kezdek beszélgetni,
azt hiszem mindkettőnk vagyok
rémes is persze
hogy nincs szabad gondolatom
de jobban félnék ha már nem tudnám
te hogy… és én hogy győznélek meg
hogy ne érezd a vákuumot magadban
amitől enni sem tudsz (enni sem tudok)
esetleg két cigaretta közt valami keveset
a gyomrod már úgysem szűkülhet tovább
egy kávé amibe belefojtunk
minden vagyom rád-ot előbb hinned kell
hogy érdemes a következő találkozásig
hogy mindent megérnek a törmelékek
nem tudom mikor és mennyi csak hiszem
a következő összerobbanásig
addig meg magamban vallatlak várlak
és hagyom, hogy győzködj
hogy érdemes tovább…
6 hozzászólás
Érdekes volt!
Nagyon zavart egy állapot ez. Az egész egy mondat, vagy még az se, mert eleje sincs igazából se vége. Nekem tömény, nem érzek belőle semmit.
Üdv
Sajátos állapotot ábrázolsz, amit már magam is tapasztaltam, ezért át tudom érezni soraidat.
Szeretettel: Rozália
kedves sanna!
"amitől enni sem tudsz (enni sem tudok)" – gyönyörű. szembesítesz, és rádöbbensz. találd meg magad! de ne fojtsd meg magad. ne haragudj magadra.
"Ha tudtam volna, hány szívet vigasztal
a sok sóhajtás, melyet rímbe szedtem,
korábban kellett volna törekednem
sűrűbben szólni és ritkább szavakkal."
/Petrarca
üdv, d
köszönöm dende, már nem haragszom
esendőek vagyunk, de gyönyörűek is tudunk lenni, azt hiszem
Átéreztem versed súlyát.Kemény, és nehezen emészthető, de sajnos igaz vers.Úgy gondolom, sosem kéne emészteni önmagunk, de sajnos én is ilyen vagyok.Szeretettel:Kriszti