I.
Tönkretettelek,
"mint anyját a gyermek",
eldobtam a legszebb szerelmet.
Játszottam veled,
mint anyjával a gyermek,
örök szerelmet.
Ringattál ,
elringattad magad.
Megtagadtalak.
II.
A hétköznapok
vésik arcodra
sivatag-magányod.
Elviselhetetlen
szívedben
a hőingadozás.
Mégis, csak
feltétel nélküliséged
árad felém.
III.
Veszett kutyaként
ődöngök emlékünk
romjai körül.
6 hozzászólás
Nagyon nehéz az ilyen "törmelékeket" értékelni szerintem (nekem is van hasonló), mert a különálló részek kohézióját vagy megtalálod magadban, vagy nem. Itt nekem kis időbe telt, míg "összeraktam" magamnak egy értékelhető képet. Mindenesetre érdekes, van benne valami nyugtalanító. És nyitva hagyott. Ha nem is reveláció értékű, de elgondolkodtató mű.
Üdv,
Poppy
Különös megfogalmazása egy volt kapcsolatnak. Nekem tetszett ahogy kifejezted magad. Elég egyedi. Gratulálok!
Barátsággal panka!
Kedves Sanna!
Azt hiszem, ha kicsit érlelnéd a versed, s néhanapján előszednéd, s szabatosan kifejezve bnne az érzelmeidet, verset is tudnál alkotni a törmelékeidből…
Javaslom, próbálkozzál vele.
Szeretettel: Kata
Kedves sanna!
Elkezdtem gondolkozni: kinek a költészetéhez tudnám hasonlítani a tiédet. Aztán arra jutottam: Varga Dánieléhez. De végül rájöttem: amit te csinálsz az egyedi, más nem tudhatja így: ilyen jól. Bár nem ez a legjobb írás, amit tőled olvastam, tetszik.
Faddi Tamás
Nem értek egyet Katával, szerintem ez így tökéletes! 😉
üdv
Andris
És dpanka -val ellentétben, az én olvasatomban ez nem egy kapcsolat!
"eldobtam a legszebb szerelmet" <- szívbemarkoló sor!
Elképesztő, ahogy le tudod írni a gondolataidat, érzéseidet!
üdv
Andris