Töröld tisztára

Töröld tisztára mind a tükröket,
ha szembenézel fényes önmagaddal
ne félj az arctól, ami rád nevet;
töröld tisztára mind az ablakot,
ha kitekintesz reggel a világra,
szivárványszínben lásd, ahogy ragyog;
töröld tisztára mind az álmokat,
homályos-hűvös tegnapi mesékből
holnapra nem marad;
töröld tisztára kezeden a vért,
tanuld meg, hogy az örömök vásárán
a bánat mennyit ért;

nem mindig tudjuk, mit sodor elénk
a sors bolond, szeszélyes vihara,
akárhogy űzzük, egyre messzebb száll
a boldogság fényes, kék madara
a horizont túl messze van, hiába,
kinyújtott kézzel sosem érjük el,
az imádságok nem szállnak az égig,
s a kérdésekre senki nem felel;

töröld tisztára szíved ablakát,
idegen könnyek hulló záporában
találd meg a csodát;
töröld tisztára mind a tükröket,
szótlan mosolyok súlyos aranyában
lásd meg, aki szeret.