Vastag, öreg
házaim ölelésében,
talpam alá kanyarodó
ismerős utcák.
a hőségtől puhult
aszfaltba ragadt
cipősarkam emléke.
Nekem az otthon,
hol anya Aidáról mesélt
a ház lépcsőit söpörve.
Az Andrássy út fáit,
a város jegyezte el
beton karikával.
Szemétlerakóra épült
köröndünk házaiban
Kodály Zoltán és
Székely Bertalan alkotott.
Május elsején
az utcánkban elvtársak
pihentek a napsütésben.
Teherautóról virslit
osztottak ingyen.
Papírzászlót és
színes lufit kaptunk.
Felvonulók
vidám zsongása
hallatszott be a lakásba.
Itt lettem ember,
a forgatag részem,
lüktetése érverésem.
Villamos zaja nélküli
süket csönd nem kell.
A hűvös kapualjak
ismerős dohszaga
orromba hatol,
a múlt elém perdül.
Százéves, stukkóval
díszített bérház,
poros játszótérre néz.
Nehéz, pirosra festett
vashinták alatt gödör,
melyet annyi gyerekláb
mélyített az idők kezdete óta.
Mindkét térdem
folyton sebes volt,
A Nyugatinál könyvet áruló
férfi, magát reklámozza,
csak olvas, fel sem pillant.
Kötött sapkája homlokába
húzva, szakállas bölcs.
Kis eldugott közért,
a környékről mindenki
odajár, pedig
a sör meleg.
Az eladó régi ismerős,
szemben lakik évtizedek óta.
A lánya Amerikában él,
az emberek hangjában
részvét
A házak körfolyosóin kis
hokedlin öreg nénik ülnek.
A megszokott kép részei,
megfigyelnek mindent,
s közben tovatűnt életükről
mesélnek, és az épp
megfőtt tökfőzelékről.
Senki sem figyel.
Az utca kockakövein
szívós ecetfák nőnek,
kiirthatatlanul, mint
a pesti emberek.
Élni akarnak.
Itthon vagyok. Igen, itthon.
14 hozzászólás
Elméláztam soraidon, kedves Boszika. Úgy vittél vissza a múltba, hogy egyszerre csak ott voltam a pirosra festett vashinták alatt (is).
Gratulálok!
pipacs 🙂
Köszönöm pipacs, jó volt emlékezni. 🙂
Szerintem ez egy szép vers. Gratulálok!
Ági
Köszönöm Ági! 🙂
Kedves Boszika!
Jó volt ez az időutazás. Minden mozzanatát, minden képét élveztem, mint ahogy élvezettel elevenedet meg soraid által az egész város.
tetszett.
üdv:
Millali
Köszönöm Millali! 🙂
Nagyon szépen megfestetted, tele van a versed meghittséggel, szeretettel.
Köszönöm Csaba! 🙂
De jó ez a vers, olyan jó aszfaltos hangulata van:)
Üdv: Évi
Köszi Évi! 🙂
Élvezettel olvastam ezt az időutazást! ….mert vannak "ilyes" emlékeim….
Gratulálok! ….írj még sokat!!!
Szeretettel Rudy
Köszönöm Rudy, igyekszem. 🙂 szeretettel. Erika
Ennél a versnél tényleg az számít igazán, ami a sorok mögött van.
Valóban szeretetet ébreszt a szívekben, és minden sora igazolja, mennyire fontos, hogy az ember azt érezze: "itthon vagyok". Ez az élet egyik legcsodásabb ajándéka, nagyon meg kell becsülni.
Minden részlet tetszik a művedben, főleg azért, mert sajnos manapság csak kevesen írnak ilyen mély érzéssel a lakóhelyükről.
Gratulálok e nagyszerű írásodhoz.
Üdv.:Tamás
Nagyon köszönöm, kedves Tamás! 🙂