Történetemet megírni kéne,
hogy olvassátok,
feleim, Emberek!
Könnyeket elsírni,
s kenyerem mosollyal
keresni meg!
Hová lett a bátorság,
mely szívem tölti meg?
Hová lett szavad,
melynek valósága,
lelkem sebzi meg?
Hol vagy te kedves,
szerelmetes szívű,
álnok ragadozó,
ki új prédára les?
De jaj!
Egyetlen szavam se higgyétek,
feleim, emberek!
Mit írok, csak sorok közt
olvasható, rejtjeles üzenet.
Ne akarjátok tudni;
ki, kivel, miért és mikor?
Az élet nem ilyen.
Szavamra nem!
Az események mögött,
lelkünk rostokol.
Próbára teszem magam,
minden reggelen.
Igaz-e álmom,
mint ahogy képzelem?
Van e kulcs a zárba,
mely szavakkal nyitható,
s ha kitárom egyszer ajtóm,
szépség is látható?
Vagy csak a rút való?
6 hozzászólás
Szia Ildikó! Azt hiszem Te csak játszol velünk olvasókkal, amikor bepillantást adsz szíved rejtekéről, s rögvest rá közlöd, más ám az ábra de teljes mértékben. Mert ugyanis a sorok között van elrejtve a rejtjeles üzenet. Az utolsó versszakból az is kiderül, magaddal is játszol, vagyis inkább Veled játszik a képzelet. Hát, ha még nem írtam volna, akkor most írom. bonyolult lélek az asszonylélek, s a Tied különösen. 🙂 Szeretettel üdvözöllek, s kívánok beteljesülő (virtuálisan? ) ábrándképeket! -én
Szia Bödön!
Igen, az volt a célom, hogy az olvasó azt higgye csak játszom vele, hogy bármikor letagadhassam az igazságot is, mint a csillagokat az égről.
Azt hiszem ez a vers lesz az amit folyamatosan írok át még a hátralévőben,
mint ahogy mindjárt látható is lesz, egy pici változás.
Szeretettel és örömmel, hogy itt jártál:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Nagyon szeretem ezt a versedet, különösen az utolsó versszakát.
"Van-e kulcs a zárba,
mi szavakkal nyitható,
s ha kitárom egyszer ajtóm,
szépség is látható?
Vagy csak a rút való?
Ezek a sorok már bevésődtek.
Üdvözlettel: Laca
Kedves Laca!
Kedves black eagle!
A vers azt hiszem, azt szeretné üzenni, kifejezni, hogy a sorok mögé kell nézni, s látni kell, akkor kitárul a szavakkal megnyitott ajtó, s feltárul mögötte a titok, ami többé már nem lehet az.
Természetesen hiszem hogy szép lesz leginkább, hisz én teremtettem, s teremtem folyamatosan.
De hogy ki áll az ajtó egyik, vagy másik oldalán, csak nézőpont kérdése.
Szeretettel:
Ildikó
Kedves IZsV! – mert az igazit nem tetted közzé!
Szép költői szavakkal fejezted ki történeted megírását. Érdekes, és tetszik a versed. Én az elejéből emelek ki egy kis részletet:
"Történetemet megírni kéne,
hogy olvassátok,
feleim, Emberek!
Könnyeket elsírni,
s kenyerem mosollyal
keresni meg!"
Én is úgy gondolom, s talán mások is: kenyeret mosollyal keresni egyébként is remek gondolat!
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm, drága Kata!
Új szem újat lát!
Nagyon örülök hogy azt emelted ki, amit kiemeltél!
Szeretettel ölellek:
Ildikó