Zakatol az élet,
mint zsúfolt vonat,
füstös, tömegszagú fülkék,
szakadt üléshuzat.
Cigarettacsonk,
sárral taposott padozat,
összegyűrt cukorpapír,
vigyorgón bamba emberkacat.
Rám lépnek.
Fölénnyel tolakodó léptek,
szívükben támadó sértett harag,
szemükben gyűlölet-fények.
Megértés?
A felejtés távoli ködében,
ócska lomokkal egybegyúrva
hever valahol, sötétben.
Emberek?
Tömegben törtető,
tolongó emberkacat,
lábaktól odébb taszítva,
mint a földre szórt szemét.
Nem látjuk!
Fölényesen nézünk át felette,
egyként feledve, eltemetve
a szót: Emberség!
2 hozzászólás
Kedves Ildikó!
Mi, akik látjuk, nekünk kell emberségből is példát mutatnunk.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Ikdikó!
Nagyon jól ábrázoltad mi megy ma sok helyen.
Elfelejtettük mit jelent a szó:´megértés´
Hiányoznak szótárunkból az ilyen szavak:
elnézés,bocsánat és hasonlók!
“, eltemetve
a szót: Emberség!”
Gratulálok:sailor
Szép napot!