Sunyin osonva mosolya vibrál,
puha léptekkel nesztelen suhan,
fagyos ködöt hintenek finom hangjai:
Szolga had! szólíts úgy, hogy uram!
Csak szűkölő félsz szava sejlik,
felette gőg-röhögés horkan,
talán májat tép egy sas madár,
vagy őz gerince roppan?
Ingát lóbál a zsibbasztó zsonglőr,
omló szikla robajlón vág rendet,
metál dübörgés leple mögött
ki az, ki lét ideget penget?
Ósdi Isten az olimposzi múltból,
vagy a római Mars lenne?
Ruhája párizsi, zsugor-lelke hamis;
émely e próféta, háborodott elme!
Kelettől nyugatig korbácsa csördül
rekedt rokkantak trezorját viszik,
már finom képeket hintenek búgó
hangjai, csak szentelt whiskyt iszik.
Sunyin osonva mosolya vibrál,
puha léptekkel nesztelen suhan.
Itt egy tőzsde-cápa falatoz: hazát,
házat, gyárat, véget ért egy futam.
2 hozzászólás
Szia Májusfa! 🙂
Nem gondoltam, hogy ennyire komoly a mondanivaló, mert a humorérzéked itt is megmutatkozik, így becsapós a dolog. 🙂
A rímek kicsit kuszák, de tetszett a vers, igazságokat hordoz, annál pedig kevés fontosabb létezik a világon.
Örülök, hogy költészkedsz, tedd meg máskor is, mindenképpen! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Ha a humor is megcsillant a versecskémben, az teljességgel a véletlen műve, mert csupán az üres lelkű, kétes intelligenciájú világurai háborítottak fel annyira, hogy e versre vetemedtem. Írhatnék most a formai lazaságom védelmében néhány szót, de… Egyenlőre ígérem, hogy igyekszem szépen, jól egymás mögé ragasztani a szavakat, bár számomra az az igazi elégtétel, hogy a tartalom számodra is (remélem más olvasóknak is) kifejezőnek tűnt.
Üdv. Károly