Zajba fülled a csend,
kíváncsi tekintete üres,
valaki mindig megidézi
fátyolos szemű szüzet.
Tiporja lábbal a lelket,
nem látja mily ostoba
rombol, éget amit ér
vakságból dönt nyomorba.
Hajszolt cél és önérdek
csak a semmi után vágyás,
eszmét rabló pribékek
járják halál lassú táncát.
Vitézül hullani bátran,
lehelet vértől kevés,
aratás utáni szántás
a többi üres beszéd.