Keresztül,
Át egy hídon,
Átmetszett térben,
Legfelül,
Egy trapézon,
Keresztül
Suhan láthatatlanul,
Valami átmetsző,
Valami reménytelenül
Forró,
Keresztül metsz,
Fülembe búg,
Elsuttog és
Széthasít,
Belém metsz
Valami végtelen
Boldogat,
S át a hídon
Látom csak, hogy
Egy átmetszett térben,
Összeforr az arcom,
Meghallom
Testemen keresztül
A szétfeszítő örömdalt,
S legfelül,
Egy trapézon
Megérzem magamat,
Hogy ez vagyok,
Én vagyok,
Egy átmetszett térben
Egy vagyok,
Testembe metszett
Forró árnyalatoktól
Boldog.
6 hozzászólás
Tetszenek a verseid, amiket eddig olvastam. Úgy hömpölyög, és ezáltal magával ragadja az embert…és ezt remélem nem veszed lealacsonyításnak, de dalszövegnek is jó lenne pont amiatt, hogy úgy “egyben van”, vagy inkább úgy mondanám, hogy egyszerűen el lehet énekelni. 🙂
Koszonom Mimoza! Dalszovegeket is szivesen irnek, ha lenne egy egyuttes akik valoban elenekelnek, es ezt nem veszem lealacsonyitasnak egy kicsit sem, orulok, hogy meglattal a verseimben valamit, s megfogadom ezt a gondolatot-hogy neha dalban is lehet meselni, nem csak versben.
Szia! Tényleg hömpölyög. 🙂 A trapéz, mint matematikai dolog lírai hangulatot kapott, és jól járt vele. Üdv. Zemy
Köszi:-)
Legalább jól hömpölyög és ennek örülök:-)
Egy szédítő mélység felett "átmetszett térben" , félig vakon egyensúlyozva élünk, és mégis megadatik, hogy egésznek érezzük magunkat. Nagyon jól hoztad be a versbe ezt a létélményt. Erősítik a mondanivalót a polaritást hangsúlyozó szavak: széthasít, összeforr, szétfeszítő, bár szerintem a metsz ige kicsit sokat szerepel, gyengítve a mondanivaló erejét, különösen, hogy a visszatérő "átmetszett tér" kifejezés olyan kivételesen frappáns. üdv/vaj
Hm, igazad lehet;-)))) Elég régen írtam, majd ha lesz erőm, kicsit még javítok rajta.
Örülök, hogy olvastál!
H.