Trubadúr az éjszakában,
dalra fakad forró vágyban,
trubadúr.
Ő az úr a lantnak húrján,
úgy imád ő, térdre hullván,
trubadúr.
Oly vadul szeretve téged,
ajkáról száll édes ének,
trubadúr.
Itt virul most ezer rózsa,
nincs szebb virág, kiről szól a
trubadúr.
Ajkáról zeng az a mámor,
amivel ő elvarázsol,
trubadúr.
Nem csitul ha vágyat érez,
ajka szomjas, szíve vérez,
trubadúr.
Kivirul a nő karjában,
szerelmes ő hamarjában.
trubadúr.
Ráborul az ég a földre,
hűséges lesz mindörökre
trubadúr.
Trubadúr az éjszakában,
hozzád dalol forró vágyban,
trubadúr.
2 hozzászólás
Nagyon szép és remeknek illik be ez a versed. Sajnálhatják, akik nem olvasták el.
Én is használtam és nagyon szeretem ezt a nyolc-szótagos sorokkal írt verseket.
Nagyon szép, élvezet volt olvasni
szeretettel: Kata
Köszönöm Kata!
Bizony, a trubadúr szónak hallatán örök romantikára asszociál az ember lelke, nem úgy, mint pl. a punk szó jelentésére gondolván.
Üdv.: alberth