Táncol az éj,
túlpendül a kéj,
Nosza, fedd fel a tested a holdnak!
Meztelen vagy,
fesztelen. Csak hagy
karollak át!
Pendül a lant,
szíved ver alant,
Gyere, gyújtsd meg a lángomat, édes!
Messze nem vagy
nesztelen, csak idd
a Úr borát!
Hős trubadúr
szív. Rezdül a húr,
vele dörren a dob, meg a felhők.
Restelem, de
esztelen gyönyörben
úszok ám.
Forr levegő,
felpezsdül a hő.
Nosza, égjen a tűz, a parázs!
Ezt teremti
meztelen a
nyíltvirágú lány…