Tudnálak szeretni,
mindenem lehetnél,
csak a tiéd lennék,
ha viszont szeretnél.
Tudnálak szeretni,
mint napfény a rétet,
ha viszont szeretnél,
lángra gyúlnék érted.
Tudnálak szeretni,
mint partot a folyó,
ha viszont szeretnél,
az lenne csak a jó!
Tudnálak szeretni,
ha viszont szeretnél,
harmatos imákban
istennőm lehetnél.
Ha te is szeretnél,
tudnálak szeretni,
s egész életemet
lábad elé tenni…
Tudnálak szeretni
könnyhullatás nélkül,
ha te is szeretnél,
boldog lennék végül…
5 hozzászólás
Kedves Albert!
Eme korabeli versformában remek szerelmes verset alkottál. Hiába, igazi versek azok, amelyeket költő-elődök is műveltek. Megfelelő keretben, egyszerű, érthető szavakkal, mégis csodás szép költői szavakkal készültek, akár csak a Te verseid.
Szeretettel gratulálok: Kata
Köszönöm, kedves Kata! Én megpróbálom a hagyományokat követni a versírás terén. "Sokan mennek a széles úton…" amely most ki van taposva, de én még mindig szeretem az elhagyatott régi .ösvények nosztalgiáját. 🙂
Szeretettel: alberth
Köszönöm, kedves Kata! Én megpróbálom a hagyományokat követni a versírás terén. "Sokan mennek a széles úton…" amely most ki van taposva, de én még mindig szeretem az elhagyatott régi .ösvények nosztalgiáját. 🙂
Szeretettel: alberth
Petőfi nyelvén szóltál, virágénekesen…:) Helyénvaló nagyon is, a tartalom miatt…
Köszönöm az értékelést, kedves Irén! Keresem a tiszta hangokat a versírásban, mint a friss levegőt az erdőn-mezőn. Bizony olykor ki kell mennünk a szabadba, hogy feltöltődjünk. Ilyen a költészet is, az eredeti források vize mindig tiszta marad. 🙂