Tudod Te milyen,úgy kelni reggelenként,hogy Te vagy az első gondolatom,
Nap végén lefeküdni,úgy hogy Te vagy az utolsó?
De hiába…Hiába gondolok Rád.
Tudod Te milyen,esténként csendesen sirni a szobám sarkában,
Miközben legszívesebben orditanék?
Orditanék,a fájdalomtól.
A szivem fájdalmától…
Talán…
5 hozzászólás
Kedves Nadja!
Szubjektív rész:
Versed érthető érezhető, de vártam valahol egy kis forduló pontot, amikor szenbesíted kicsit a saját érzéseiddel azt, akinek ez a vers fogant.
Objektív rész:
Ennek ellenérre jó vers, érezni benne a vágyat, a szenvedés, a befejezés remekre sikeredet, a cím egyszerű, de figyelem felkeltő.
Nekem tetszet és remélem írsz még sok száz verset és kis hibáid, ami legtöbbünknek, nekem is van, eltűnnek.
Sok sikert kívánok az Íróklubban!
Üdv:Metal Koala
Köszönöm Kedves!
Igazad van,hiányzik belőle valami,egy jobb vagy más vagy több mondanivaloju befejezés kellett volna szerintem.Majd a következőnél =)
Köszönöm a hozzászolást,és a biztatást!Jol esett!
Kedves nadja!
Nekem is nagyon tetszett a versed, de én nem várok semmilyen fordulatot, sem megoldást. Egyszerűen leírtad az érzéseid, és aki átélte már ezt, az tudja, miről van szó.
Én ha olvasok egy verset, az várom el tőle, hogy valamilyen érzést váltson ki belőlem. Sikerült!
Gratula!
Myrthil
Köszönöm KedVes Myrthil!
Ez nagyon jol esett:) Mert még kezdő vagyok,de ezt láthatod a verseim számából is!:)
Kedves N adja,gratulálok,nagyon szép a vers,érzésekről,fájdalmakról ily szépet nem mindenki tud írni.
Udvozlettel,Jóska