Tudod Te, hogy szemem
tegnap is rajtad felejtettem?
És, hogy álmomban hozzád bújva
majdnem kitakartalak?
Szemlesütve álltam,
úgy szégyelltem remegő ajkam,
mégis odapróbáltam magam mellkasodra.
Pont szíved felé és fejem is odafért.
Tudod Te?
Nem.
Ne is tudd meg soha,
mert féltelek.
Leginkább magamtól,
hogy életre keltelek…
Tudod te
By málna
2 hozzászólás
Tetszik!
Ügyes vers, talán lehetne folytatása.
Delory Nadin
Hm….de jo lenne tudni, hogy a vege alatt mit ertesz azzal, hogy "eletre keltelek". Nagyon tetszik az eleje, olyan kedves es szep…de benne van ez a belsö riadtsag is, felelem. Jo ez a kettösseg, de a vege egy kicsit homalyos.
H.