Részlet a Rókus c. írásomból
Készülődöm az utazásra, becsomagolom, ami kell a néhány napos kórházi tartózkodásra. Bevásároltam a cicának. Mindent bepakoltam, kivéve a strandpapucsot, amiről megfeledkeztem, pedig fontos lett volna, mert a kórházi fürdőszobában a lefolyót nem a legmélyebb pontra helyezték, ott mindig áll a víz.
Délután kikísértek a buszhoz, kihozták a csomagomat, miután Macától (a cica) érzékeny búcsút vettem. Ugyanis már a csomagolásból mindig következteti, hogy ismét magára hagyom. Pihenés közben folyton az ölembe akart ülni, hízelgett, dorombolt, fejét felemelve olyan szeretettel nézett rám, hogy majdnem sírva fakadtam.
Az útra ugyan vittem könyvet, de nagyon fáraszt az olvasás, ezért ki se nyitottam, csak ültem magamba roskadva. Aztán agykontrolloztam, de nehezen ment az ellazulás, nem úgy, mint máskor, hiba próbálkoztam ismételten, hiába erőltettem. Az első szem-operáció óta nem tudom megjeleníteni azt a pici tölcsérszerű pontot, ami nálam mindig azt jelentette, hogy az ALFA tartományba érkeztem, ahol mindig csend és nyugalom vett körül. Lehet, sokan megmosolyognák, ha hallanák ezeket tőlem, de nálam valami hasonlót jelent, mint aki az agyhalál után visszatér, s közben felülről nézi, mi történik vele.
Nálam pedig azt jelenti, hogy én, vagyis az emberek egy szép fényes alagúton keresztül jutnak el valahova, akik hisznek benne, Isten elé, a szellmvilágba… Ha a kis tölcsér általában jobbra, az óra járásával egy irányban forog, egyre világosabb lesz, mindig hosszabb fénycsík jelenik meg előttem, ami nálam teljes pihenést, kikapcsolódást, ellazulást, nyugalmat hoz.
Most azonban sajnos, nem sikerült. Inkább keseregve, erőltetve is elmondtam magamban sokszor egymás után: meggyógyulok, jól akarok látni a bal szememmel is! Nem akarok sötétségben élni! Istenem! Te tudod, mennyire szükségem van rá, hiszen itt van az én beteg gyermekem, akit nem hagyhatok magára, mivel gondoskodásomra szorul. Mi lesz vele, ha én is tehetetlen leszek?
2 hozzászólás
Ismerős a műtét előtti kétség, félelem állapota. Írásodban sikerült ezt jól visszaadnod.
Kedves Esztike!
Elnézésedet kérem, de nem vettem észre, amikor írtad.
Köszönöm érdeklődésedet.
Szeretettel: Kata