2024. december 26., csütörtök
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Tudom

    szusiBy 12 hozzászólás939 megtekintés

    Jövőnk vándoraiként
    elhittünk minden szót, de
    valami megváltozott,
    a múlt mindig közbeszólt.

    Szeretlek édes, súgtad
    s szavadon fogott az éj:
    melletted ébredtem fel,
    ahogy többé már, sosem.

    (Tudom, én nem hibáztam
    de.., nem hibáztál te sem…)

    Share.

    12 hozzászólás

      • szusi on

        panka, nehéz azt "megemészteni, hogy senki sem hibázik és mégis befuccsol valami. Hajlamosak vagyunk keresni a bűnbakot, merthogy annak, lennie kell.
        A helyzet pedig az, hogy nem feltétlenül van.
        A fene tudja, Ez még talán rosszabb, mert ha van bűnös, van kire haragudni és úgy…..talán….könnyebb….lehet….

    4. T. Pandur Judit on

      Kedves Szusi!

      Már az első sor elbűvölt! Még sohasem gondoltam magamra úgy, mint a jövőm vándorára!
      Pedig milyen igaz! 🙂 Akárcsak a folyton "közbeszóló" múlt…
      Többször is elolvastam a versedet, és minél jobban beleéltem magam, annál jobban éreztem azt, hogy ezeket a sorokat én is leírhattam volna. Bár nekem ennyi mindent megfogalmazni, csak egy hosszú novellában sikerülne. 🙂

      Judit

      • szusi on

        Judit, néha úgy érzem, hogy belém van "kódolva", hogy röviden írjak, bármit írok, ellentétben azzal amikor beszélek…..Érdekes ellentét ez, engem is meglepett, amikor írni kezdtem. Azt gondolom, hogy ami hat, az hat. Mindegy hosszú e vagy rövid, a lényeg az, hogy megérint-e vagy sem.
        Ha többször is elolvastad, akkor megérintett és ennek, nagyon örülök.

    Leave A Reply