Én már tudom hiába várok
Te ellebbentél karjaimból
Én már tudom hiába vágylak
Pedig a csókod oly édes volt
Te csak mondtad nekem
Hogy még leszel sokáig
Várjam az idő múlást reménnyel
Mely két ölelés között elpereg
Este volt, valahol egy tücsök ciripelt
Csodáltam szemeidben a kerti lámpát
Hallgattam szerelemes szívverésed
És karjaidban álmodtam az estét át.
A kerti virágok, a pirosló meggy
Nekünk festett színes álmot
A vénkomondor ásítva nézett ránk
Mikor a szánk éppen csókot váltott
Most mégis tudom hiába várok
Te ellebbentél karjaimból
Hiába mondtad, még leszel sokáig
Pedig a csókod oly édes volt