2024. december 24., kedd
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    prózavers

    Tükörkép

    harcsaBy 24 hozzászólás884 megtekintés

    Nézd a bohócot, mikor tükörképed vigyorog ismeretlen,
    hogy kacag s folyik könnye a fájdalmasan torz arcvonásokon.
    Az idő festhet csak ily csúf képet, nem rak rá semmi szépet,
    úgy néz magára, mint dísztelen fenyő kopár ágaira.
    Kéne egy varázstükör, olyan, milyen a fejembe már létezik,
    előtte csodás emlékek peregnek, mint egy film, mit nem lehet
    ott hagyni, látni kell a végét.
    Nézem a bohócot, arca festetlen s a könny valódi, már nem nevetek.

    Share.

    24 hozzászólás

    1. Mukli Ágnes on

      Kedves Harcs
      Nagyon különösen , koncentráltan fejezed ki az érzelmeid.Ez a feszültség mindenképp magával ragadja az olvasót. A hullámvölgyeket sajnos nem lehet kikerülni az életben , de utána mindig jó jön.
      Gratulálok a szép versedhez.
      Szeretettel. Ágnes

    2. dreamer on

      Szia!

      Sokszor látom, hogy ha valaki nagyon szomorú nem látja milyen értékes ember is valójában,azt hiszi talán a festék teszi azzá amit lát. Pedig nem így van. Aki őszintén szeret soha nem is látta a festéket kedves bohócán, csak mögötte azt a szeretni való arcot.
      Milyen jó lenne,ha egy olyan tükör is létezne ami nem a külső látszatot mutatná hanem (szív) belső vonásaink alapján alkotna képet,és aztán arcunkba dörgölhetné szomorú napokon,hogy ő is ott van valahol. Jól közvetítetted ezt a hangulatot.Nagyon tetszett szép versed.
      Szeretettel:Viki

    5. Angyalka on

      Kedves Harcsa!
      Fájóan igaz képet festettél. Nagyon szép a párhuzam a bohóc megjelenítése, mint egy komikus figura és az élet igazsága, a valós könnyek között. Ez a néhány sorod azt gondolom, hogy sokunkra ráhúzható "tükörkép".
      Üdv. Szilvi

    18. Kőműves Ida on

      Szép gondolatokat szedtél csokorba, kedves harcsa.

      Különös, de gyermekkoromban mindig sirattam a bohócokat. Édesapám többször megfenyegetett, hogy többé nem visz cirkuszba.:) Felnőttként viszont már nem is mentem. Bár lehet, hogy a gyerekeimet elvittem egyszer…:)

      Talán éppen a Te varázstükrödben láttam őket?:(

      Üdv. Ida

    23. Gyömbér on

      Kedves Harcsa!

      Amikor kicsi voltam, akkor arra emlékszem, hogy a szüleim azt mondták, a bohócnak akkor is nevetnie kell, amikor a szíve fáj. Én azóta nagyon nem szeretem őket, mert szánalmat keltenek bennem, és a szánalom egy borzasztó érzés. Ez az egyik dolog, ami eszembe jutott.
      Aztán azon a "mondáson" is elgondolkoztam, hogy az ember arcáért 20 éves koráig a genetika, u tána pedig az élete a felelős. Az a "varázstükör" talán az élet. Csak amikor éljük, nem biztos, hogy gondolunk arra az arcra, amit visszaköszönni látunk sok év elmúltával.
      Szeretem az olyan verseket, amiről sok minden eszembe jut.

      A Te versed ilyen.

      Gratulálok! Gy.

    Leave A Reply