akkor az ész, jó nagyot nevet
De, ha kacag, és mosoly fakad
akkor boldog, és gyermeki
A gyermeki huncut mosoly
életünk első olyan tükre, aminek vannak álmai
De ki mondja el Neki, ha vannak álmai
az ébredés, mindig nehéz, szinte kín
És ha már fáj, és érzed az elmúlást
küzdesz, amig csak "egy katona" áll mögötted
De Neki is nagy a szíve, és szeret
ezen sokat, még Ő is nevet
Boldogan véd, és ápol, óv, és melegít
mindent Neked ad, ami emberi
Álltában, már félholt, de kitart, mert szeret
kezébe adtad szívedet, kicsit remeg
Ez a lelked, és épp Valakit átölel
szorosan, finoman, érzéssel, szerelemmel
De ki mondja el neki…. aki épp látja?
ez is csak a tükör álma
Az ész most nem nevet, de a szív az tovább szeret….
7 hozzászólás
Nagyon szép! Gratulálok:)
Kedves Dini, ez csodálatos! Ha az ész nem is nevet, de a szív tovább szeret. Remek gondolatokat fogalmaztál meg.
Szeretettel: Rozália
Erről beszéltem, erről a csodáról kedves Dinipapa.
Csak ámulók-bámulok, nagyon szép gondolatok.
Ezt vártam már, ez hiányzott és most örülök, hogy itt van.
Üdv: József
Kedves Dinipapa!
Elgondolkodtató vers. Az ébredés mindig nehéz…és fájdalmas is tud lenni. De, ha az ember igazálomban él, akkor ébren is álmodik, és az álom csodás csókja valóban ajkán érződik!
Üdv.:
Serafis
Köszönöm Serafis, Rozália, és Kedves SW, a véleményeteket!
mindannyiótoknak üdvi: d.p. csak így magyarosan..))
Szép gondolatok!
üdv: András
Köszönöm András!
Az a versed a másik oldalon…eszembe jutott.
GGGG