Tükrök művésze

Művész vagyok
írok, rajzolok átjár a zene.
S nem harcolok,
csak alkot lelkem keze.

Üres az elmém,
nem tolonganak gondolatok.
Tollamat emelném,
s már tudom mit alkotok.

Álarcot nem húzok,
műveimben a világom közepe.
Feléd nyúlok,
bennem minden ember bánata,öröme.

Nézek rád mint a tükör,
veled mozdulok.
Hagyok hátra nyugalomból s dühből,
ha meguntál elfordulok.

Mint isten ostora,
lecsap rád papírra vetett szavam.
Lehetek ostoba,
leírom azt is amit nem szabad.

Én te vagyok,
megütnél a tiszta igazságért.
A pofont magadnak adod,
amit a művész rendületlenűl rád mért.