Tükröm volt a szemed egykor,
fényes hátú, dióbarna,
nagy bogár.
Látszott benne sutaságom,
s az is, ha ragyogtam néha.
Vége már.
Ami maradt, oly homályos,
nincs formája, nincsen színe,
vak tükör.
Elmosódik benne minden,
ami elmúlt. Már csak üres
szemgödör.
14 hozzászólás
Kedves Szilkati! Szerintem szép verset írrtál. Az én tükröm-a te szemed: remek azonosítás.
A hangnermne is jó, csendes, mélabús, belenyugvó. Nincs tiltakozás, nincs fájdalmas emlékezés. Végigkíséri ez az egész verset és hiába várjuk pl. a hirtelen kifakadást, ilyen visszafogott hangon fejeződik be.
Kedves Madár! Jól érzékeled a vers lényegét és hangulatát. Örülök, hogy tetszett. Üdv: Kati
Kedves Kati!
Csendes, gyönyörű emlékezés.
Szeretettel olvastalak Zsu
Köszönöm, Zsuzsa, hogy itt jártál, örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
A költészetnek gyógyító ereje van. Fájdalmas sorok, és mégis békét, megbékélést tükröznek.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Én úgy érzem, az idő gyógyít be sebeket. Aztán ezt valahogy kifejezzük. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Persze, hogy az, és benne miénk a főszerep.
Sźép hétvégét kívánok!
Kedves Szabolcs!
Neked is szép hétvégét és persze szép időt hozzá.
Kati
Szia Kati! 🙂
Gyönyörű ez a vers. Mélázó, felidéző, belenyugvó, összegző. A párhuzam kifejező. A 8-8-3-as sorok egymásutánisága sajátos hullázást ad. A hosszabbaknál lassul, a rövideknél megszalad.
A terjedelem épp annyi, amennyire szükség van. Nincs túlbeszélve, úgy érzem, minden a helyén.
Egy helyen tűnődtem, nekem a második szakasz második sorába a "hogy" helyett "ha" kívánkozik, mert lágyabbá teszi.
Nagyon tetszik, gratulálok! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Igazad van, javítom a hogy-ot. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Csoda vagy!
Köszönöm Editke.
Kedves Kati!
Talán csak az igaz fájdalom tud ilyen szép nyelven szólni.
Versed ajándék, mely valóban gazdagít.
Laca ⚘
Köszönöm Laca.
Szeretettel: Kati