"Te nyirkos-gyilkos megölsz engem!
Te gyilkos, oh, igaz szerelmem!"
Pőre, torkos mazochizmus baldachinos ágyban.
Pokoltornác életkedvem,
életnedvem
pácban.
Te vagy titkos, gyilkos vágyam, lakomázod testem;
s én amnesztiás tévedésbe,
révedésbe
estem.
Kórokozók hada, szaga ostromolja szerveim.
Gyilkos mérget termel testem,
összeestek
terveim.
Speed, LSD, egyéb gyógyszer, régen tiltott abszint;
forgó sírom vérben égve
néz az égre,
s kacsint.
Emberburokban jelensz meg, vérző árnyad fogom.
Te vagy kényszerbetegségem,
függőségem,
s drogom.
Fátyolálom, szárnyas ördög, elvonási tünetek;
gongszó ébreszt,
a csend megtéveszt,
Tőled újjászületek.
8 hozzászólás
Hm… a csalóka boldogság, és mennyien élnek ebben a tudatban. Sajnos van aktualitása nem kevés.
Selanne
Sajnos, ez így van. Kicsit elrettentő példának is szánom ezt a verset, hogy azon gondolkozzanak el az olvasók: valóban megéri e ilyen abszurd, csalóka téveszméknek élni. Köszönöm hogy olvastad 🙂
Sajnos igen. Azért is írtam meg ezt a verset, hogy egy kicsit gondolkodjanak el az emberek valóan megéri ilyen (a te szavaiddal) csalóka téveszméknek élni. Kicsit elrettentő példa is. Köszönöm, hogy olvastad 🙂
Sajnos, ez így van. Kicsit elrettentő példának is szánom ezt a verset, hogy azon gondolkozzanak el az olvasók: valóban megéri e ilyen abszurd, csalóka téveszméknek élni. Köszönöm hogy olvastad 🙂
Sajnálom, hogy ilyen szomorú apropója van a versednek, de nagyon jól sikerült, ezért gratulálok hozzá! Én abban bízom, hogy az embereknek előbb-utóbb csömöre lesz attól a sok mocsoktól, amihez a kábítószer is tartozik, és akkor elindulunk egy jobb világ felé.
Üdv: Kalina
Köszönöm kedves Kalina 🙂 Ígérem több ennyire sötét versem már nem lesz 🙂 Egyébként igen, én is hasonlókat remélek mint te. Az biztos, hogy nekem a költészet marad az egyetlen függőségem 🙂
A vers nagyon jó, mind a tartalmát, mind a formai megjelenítést illetően. Klasszul jön a ritmus! -én
Röviden, tömören: köszönöm 🙂