Araszol a Nap a sötétkék égen,
szemei csillognak a dermedt jégen,
magasba nyújtóznak a havas hegyek,
ormuk a végtelen homályba vesznek!
A deres avar kikacsint a hóból,
elege van már az őszt ülő torból,
öltene magára virágos szoknyát,
tavaszi tündérnek bájos mosolyát.
Mélyre harapnak a fagynak ebei,
mindenhol látszanak ejtett sebei.
Ragyog a Nap a jeges szirtek fölött,
nem hoz még tavaszt Március-hó előtt