Voltam én már vízesés,
Voltam én már felhő,
És a hegyek csúcsai közt
Zúgva fúvó szellő.
Szellem voltam, s gondolat
A galaxisokon át,
Utaztam a szivárványon…
S megéltem a csodát.
Ott voltam a kezdeteknél:
Gyűlöletnél, szeretetnél,
Kudarcoknál, sikereknél,
Győzteseknél, veszteseknél.
Vulkán voltam, s görgeteg,
Túláradó, sebzett folyó!
És mégis túlélek bármit,
Én… az álmodó.
2 hozzászólás
Nagyon szép "álmodozás", tetszik
Szeretettel
mesako
Köszönöm szépen, kedves mesako, örülök, ha tetszett.