Rohan az ember előre, mindig…
Valamit elérni…
Száguldunk egész a sírig,
Magunkat becézni…
Sok címszó kell az Énnek
Hiába mindez…
Moccanatlan bennünk a lényeg,
Kivárva minket.
Tetteink erények,
Tudásunk örök…
Csak balga remények,
Gúzsba font rögök…
Titok lehet?
Pedig hallani sokunktól:
Rohanva nem,
Csak ülve jutsz a túlon túl.
Nem az Elérés a boldogság…
A Boldogság az elérés.
Mondom én is ostobán,
Hisz paradox a megértés.