2024. december 22., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    emlékezés

    Tündérek

    Anck Su NamunBy 22 hozzászólás1021 megtekintés

    Gyermek voltam még, mikor róluk meséltek,
    őszintén hittem, hogy léteznek Tündérek.
    Kacajuk hallottam, a daloló szélben,
    lábuk nyomát láttam, a zöldellő fűben.

    Ahogy az ősz közelgett, nyár múlásával,
    megjelentek sorra, színes palettával.
    Festették egyenként, a hulló levelet,
    szél hátára ültették – vigye messzire.

    Selyemruhájukon, virágpor díszelgett,
    arany fonatuk, masnival ékesített.
    Apró lábaikon nem hordtak cipellőt,
    nesztelen suhanták a végtelen mezőt.

    Szorgos munkájukat, amint elvégezték,
    jókedvű mulatság vette a kezdetét.
    Csörgedező kis patak adta a zenét,
    vidám tánclejtésbe fogott az aprónép.

    Bolondos napsugár cirógatta őket,
    arannyal szórta be a szendergő földet.
    Pillangó repkedett a kékellő égen,
    rakoncátlan szellő játszadozott véle.

    Felnőtt ritkán látja e mesevilágot,
    gyermeki lélekben él a csodás álom.
    Eltűnik szem elől, szinte meg se látod,
    ha a varázslatot szívedből kizárod.

    Gyermek voltam még, mikor róluk beszéltek,
    felnőttem, s gyermekeimnek mesélem.
    Elmúltak a gondtalan, felhőtlen évek,
    de őszintén hiszem: léteznek tündérek.

    Share.

    22 hozzászólás

    3. vörössapkás on

      Hova is lehettek azok a selyemruhájú tündérek, akik annyi mesében szerepeltek és ha nem kötött le bennünket a sok izgalmas játék, mindig találkoztunk velük.
      Persze, hogy most is vannak tündérek, hisz a nagypapa azt mondja, ő pedig igazat mond.
      Tetszik a versed. Szeretettel gratulálok. István

    7. prince on

      Szia A.S.N.!

      meg voltam győződve az utolsó két versszak előttig, hogy te konkrétan azt írod le amit látsz. De az utolsó két versszak be is bizonyította nekem, hogy úgy is van. Csupa-csupa mesebeli elem(látomás), fantázia özön. Ilyet csak azt tud írni, akinek sikerült megőriznie a gyermeki énjét. Nagyon kevesek képessége ez. Szerencsés vagy, mert bármennyire is viseljen meg testileg az élet, a lelkedben mindig ott fog élni a mese, az álmodozás.

      Üdv

      Zoli

      • Anck Su Namun on

        Kedves Zoli!
        A lelkem mélyén ugyanaz a kis gyermek vagyok, aki lélegzet visszafojtva járta a természetet, keresve a csodát.
        Örülök, hogy többet fedeztél fel a versemben, mint egy mesebeli elem.
        Megláttad a lelkem! Ez is ritka!
        Köszönöm, hogy olvastad!
        Szeretettel:
        Anck-Su-Namun

    8. Finta Kata on

      Gyönyörű tündérmesével szórakoztattál minket. Lám, mindenkinek tetszik. De jó is volt az az idő, amikor még hallgattuk a tündérmeséket, de az is emlékezetes, amikor azt már mi adjuk át gyermekeinknek, majd az unokáknak.
      Szeretettel olvastam: Kata

    Leave A Reply