hangszer, görcsös lesz a tánc,
a más arcot mutatókon
elnyűtt vonásokat látsz.
Bűzös pacsuli illat
terjeng, romlott a bálterem;
hamu színű tündérnép
– a szürke világtengeren –
éber fohászt kovácsol,
egyszer se feledkeztek el
kerék szülőhazánkról.
Új időszámítás ível
a létbe, a végső percet
idézve széjjelfolyik.
Megtört a szörnyű igézet,
orsójából lett a gyík.
4 hozzászólás
Az abszurd besoroláson talán lehet vitatkozni, de nekem vitán felül tetszett! Miért? mert jÓ! Üdv: én
Köszönöm, kedves Bödön!
Üdv újra a fedélzeten!
Szia eferesz! 🙂
Szerintem ez nem abszurd, hacsak az nem, hogy sajna igaz. A cím alapján mást várna az olvasó, éppen ezért tartom jónak. A tündéreket és a meséket ki ne szeretné? Vonzóak.
Egy részt kiemelek:
"Szép lassan elsorvad minden hangszer".
Én is így érzem. Tulajdonképpen csakis rajtunk múlik, hogy ne így legyen, de az ember örökre ember marad. Gyarlóságai eluralkodnak, egyre nagyobbat akar szakítani, mindig többre vágyik, mint amennyije van. Nem tudja kivárni, amíg úgy szólal meg az a hangszer, hogy öröme teljen benne. Pedig ha lenne elég türelem, ha volna valódi éberség, akkor rájönne, hogy nem a hangszer sorvad el.
Bennem mélyreható gondolatokat indítottál.
Jaaa, a gondolatjeleket nem szívlelem, de ez legyen az én bajom. 🙂
Szólnak azok a hangszerek! Csak a jó gyereknek? :))) Én hallom. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szép!Szép!Még szebb lett a napom e verstől!
"hamu színű tündérnép
– a szürke világtengeren -"
Szavaid sokáig dédelgetnivalóak, elringatnak engem!
Engem elvarázsolt…
Szeretettel:dalmay