Lassan-lassan vonszolom testem
az ostorcsapások vad ütemére,
próbálok visszaemlékezni,
milyen lehetett még boldogan élni?
Mellembe hosszú kínok
között fúródik bele a
bűntudat leheletnyi dühe.
Megfűszerezi minden percemet.
S ha lassan-lassan emlékezni merek …
Lesz-e még hasonló, lesz-e még jobb?
Szabad-e élnem abban az országban,
ahol minden mindenkor pusztul?
2 hozzászólás
Néha-néha tűnődünk, de tovább kell látnunk felette, hogy akár hasonló, akár jobb lehessen!
Az utolsó két sorhoz: Itt mentalitás változásra van szükség mindenképpen! S ha egyre többen így teszünk, itt is szebben, s jobban élhetünk!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Nem vitatom, nehéz, és mégis tenni kell, akkor talán előrább léphetünk, akár mentálisan, akár másként.
Szeretettel:Selanne