Türelem

Pattogok, pattogok, erre ítéltettek.
Egyszer padlón vagyok, egyszer felemelnek,
izzadt kezeikkel olykor megtörölnek,
aztán fújnak rám, és nyálukkal leköpnek,
kicsit megmarkolnak, levegőbe löknek.

Esek, belém nyesnek, feszes tenyeressel,
nagyot csapva ütnek, asztalra így tesznek.
Leszek a vesztesnek, leszek a győztesnek.

Felszálló ágamból zuhanok le gyorsan,
egyetlen törvénnyel: gravitációval.
Megint megmarkolnak. Ide-oda kapnak.
Pörgök, pattogok, az örült pillanatban.
Belém csapnak itt, és ott is rajtam csattan.
Halnék egy hálóban, de onnan kiraknak.
Üssetek, üssetek. Pattogok, pattogok.

Ha akkorát nem kapok, ki nem pukkadok.
Ha majd agyon tapostok, egyszer meghalok.
Egy játékszer vagyok, azon az asztalon…
Üssetek, üssetek. Míg élek pattogok.