Láttam ahogy a füstkarikák
áttekeregtek a kezén
és a kiduzzadt erek
ki akartak pattanni
kérges lovaik nyergéből.
Hajába fonta parti fecskék
fészekrakó nyálát és
hogy ne vegyem észre,
háttal fordult önmagának.
Minden reggel elindult
felszedni az eldobált
csikkeket, papír zsebkendőt.
Nem szidott senkit,
hiszen így újra elhihette:
szükség van rá.
Kifordított sündisznó bőrben
a tüskék befelé szúrnak.
1 hozzászólás
Jó vers,köszönöm!