ülj ide mellém
érdes vén fa rönkje
fenekünk alatt
ülj ide a tűzhöz
emlékezni hívlak
elfeledett árnyalak
nézz a lángokba
lobogó fényükön túl
láthatod a múltakat
dicsőséges történelmünk
dicstelen tett nincs
mind elégett már
csak hőseink voltak
bátrak és vakmerők
akiket mindenki csodál
…
különbek voltunk akkor
emberebbek és hatalmasak
emlékeink dalolnak
amint a láng a fába harap
felzendülnek a nóták
ahogy lobognak a lángok
elbódulnak az elmék
és mai csodákra várok
nézd a vörös táncot
vérben tocsognak a lábak
nézd a narancs lángot
már szinte nem is látlak
amott lángol az ég is
érzed ezt a tüzet
hogy pattog a szikra
hallod ahogy üzen?
tisztító tűz ez
az emlékeké
tisztító tűz ez
mindegy kié
tisztító tűz ez
és hogy lobog
az a sok láb…
és mind dobog…
dobognak a tűzben a lábak
lángolnak a lépések a talpunk alatt
most járd a táncot
holnapra semmi nem marad
leég a tűz
elhamvad a parázs
nem marad
csak néhány üszkös fahasáb