Valóságot hozó álmok,
mint,
megannyi tüzes zsarátnok,
még kúsznak lelkembe mélyen,
semmisítve meg egészen.
Ágyamban tehetetlenül,
miközben,
bensőmben fájdalom feszül,
s kín karmolva véres jelet,
egész testem fáj és remeg.
Küzdök… de talán hiába,
menekülök.
és segítségért kiáltva,
érzem a parazsat bennem,
elemészti testem, lelkem.
Elmém izzó lángként tép,
már,
nem marad szó, sem emlék,
….
az utolsó,… mit őrzök még,
egy rólad „készült” halvány kép,
mi lassan… lassan porrá ég…
14 hozzászólás
Versedet olvasva elég sok gondolat átszaladt agyamban. Hogy mik ezek? Nos, az maradjon meg nekem. Nagyon tetszik ez a versed is!
Gyönyörű vers !
Gratulálok kedves Ildikó.
Kedves Angelface!
Gyönyörű vers.
Ezzel mindent elmondtam.
Ja, s hibátlan is!
Szeretettel,
Zsolt
Kedves Boer!
Köszi Neked!
A.
Kedves santiago!
Örülök, hogy itt voltál, és annak is, hogy tetszett!
Szeretettel: A.
Kedves Zsolti!
Nagyon örülök, hogy újra elolvastál. Tudom sok a hasonló érzés bennünk… talán ennek köszönhető, hogy képesek vagyunk úgy érezni egymás versét!
Köszönöm, szeretettel: A.
Az utolsó versszak a legszebb, olyan gyönyörű!!!!!!!!!!!!!!!!
Kedves Beya!
Köszönöm!
A.
Kedves Angelface!
Nagyon szép a versed, gratulálok hozzá. Nekem az első versszak tetszik nagyon.
Üdv: Colhicum
Kedves Colhicum!
Köszönöm, hogy úgy érzed, és hogy olvastál,
A.
Szia! Szép, de én kicsit kötekednék. Az érthetőség miatt. Az első versszakban nekem nem stimmel az utolsó két sor. Vagy a vesszőt kéne a “lelkembe” után tenni, vagy a “semmisítve meg”-ből “megsemmisítve”-t csinálni. Szerintem ebben a két variációban lehetne magyarosabb. Üdv, Poppy
Szia!
Nem baj, ha kötekedsz 🙂
És a magyarázat: A vesszőn nem gondolkodtam, ellenben másik variáció a “megsemmisítve” terítéken volt…
Mégis úgy láttam jónak, hogy a jelen formában írom, mert amit a ritmusát tekinti, így sokkal-sokkal stabilabb.
Köszi a hsz-t.
A.
Milyen jól illik a feltöltött kép a vershez! 🙂
Kedves Davey!
Köszönöm… igyekeztem teljessé tenni!
A.