Világok közt vagyok
a kéreg,
suttogva dúdolják
a vének,
előre vetítik
csecsemők
tilinkónak hangja
óhajta
a legszebb eljövőt.
Tűz lobban,
szikrázik az ostor,
kárhozik
az összes kolostor,
frigid ima koppan
a kőhöz.
– Ne merj érni nőhöz!
Harcmezőknek szaga
ivódik
a Földbe, lám-lám ma
az édes
ölelés is ölne.
Nos, sebaj,
a virág az porzik,
és újra
ránk fog törni a jaj.
Ám bolond
létige köszönti
a népet,
hála az Istennek,
mert tökösen lépett.
Örömmel
őrzi még a mécset.
8 hozzászólás
Szia Szabolcs! Megdöbbentő képek! Csak Te tudsz ilyet. Nekem nagyon bejön! Üdv: én
Szia Bödön!
Nagyon szépen köszönöm.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
Régen írtál,kezdtelek hiányolni!
Itt,különösen megfogott ez a rész:
"Harcmezőknek szaga
ivódik
a Földbe, lám-lám ma
az édes
ölelés is ölne"
Annyira jó!
Tükrözi a jelent!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot
Kedves sailor!
Hát, hála s Jóistennek jöttem.
🙂
Köszönöm soraidat.
Szerezettel: Szabolcs
Kedves sailor!
Hát, hála a Jóistennek jöttem.
🙂
Köszönöm soraidat.
Szerezettel: Szabolcs
Szia Szabolcs!
Istennek vagy nem istennek köszönhető, a lényeg az, hogy itt vagy, és még inkább az, hogy írsz. Vajon meddig ég még az a mécs? Őrzi-e valaki? /Ady: Intés az őrzőkhöz – Mennyire aktuális./
Szeretettel: Kati
Szia Szabolcs!
Erőteljes, láttató sorok. Számomra azt súgja, hogy maradunk a képmutatásaink és a berögzültségeink mellett, miközben ránk ég a világ, átvitt és szó szerinti értelemben is.
Üdv: Ginko🌺
"Ám bolond
létige köszönti
a népet"
Mennyire igaz!
Szép estét:sailor