Tűztáncot jár a tűzről pattant tűzmanó
bársonylángon lépked, énekelni csuda jó,
pördül egyet szépen, lángrózsává válik
örök tűzként él és sohasem fázik.
Mikor megpihenni vágyik, elhamvad a lángja
szelíd mosolygással parázsággyá válva,
s mikor elszunnyadni kész, hamvas lepel fedi
csendes melegséggel álmot kíván neki.
A tűzangyala jön, álomföldre viszi,
s ő mindezt egy szép valóságnak hiszi.
Álmában táncol sok tűzmanóval együtt,
örömében felkiált: Ez a mi kertünk!
Tűztáncok sokasága perdül a kertben
bársonylángok integetnek az oda fentnek.
Tűzmanók éneke szél hátán repül
tűz sebes létük Földet is kerül.
Lángjuk felkúszik, éri az eget
kozmikus fényük a mindenben lebeg,
és ahogy a fényözön egyre csak nő,
a tűzmanó elmereng, vajon így ki ő?
Kérdésére tűz gyorsan érkezik a válasz:
semmi más itt nem történt, csak álomföldön járhatsz.
S mikor felcsörög a tűzóra, a hamvadó lepel
izzani kezd alatta, s ő ágyából kikel.
Egy pillanatra elmereng, tűzálmába réved,
mosolyog és felkacag, végre felébred.
A parázsszőnyeg fellángol, lendülettel ég,
a tűzmanó meg felpattan s táncába tér.
Örök tűzként lépeget, örök tüzet táncol,
eltáncolja neked is az életedben bárhol.
Válassz ki egy éjszakát, hívd a tűzmanót,
ő eltáncolja teneked a tűzrőlpattant lángolót.
1 hozzászólás
Mesevers volt nekem. Tetszett.