mikor magány borul a világra,
kihalva utca meg minden
halottas házba értél most itten.
Tébolyultan keresgélve
várom életem létét.
Hogy legalább legyen
ami elviseli szívem létét.
Zavarodva vágva
lelkek tengerén át
őrültet keresek de
sokkol a világ.
Keresgélve keresgélek
keresem azt akitől remélek
azt amit ő is remélhet
De most épp kel a lét éltetője
én meg belefúlok egy nagy ködbe
és merülök örök feledésbe.
3 hozzászólás
Tyúk is érzi?????
Nem értem…emésztenem kell a verset… megbocsáss. 🙂
A címet abszolút nem értem, lehet hogy hülye vagyok:-) Maga a vers szerintem jó,értelme is van, csak ez a cím valahogy még a felfedezett értelmét is elveszi számomra:-) Mi lenne ha megmagyaráznád, hogy miért ez lett címe? Lehetne mondjuk halottasház, vagy köd vagy bármi:-) De hogy tyúk….:-)
sajnos elfeledtem hogy megírtam e a cím valódi létét vagy nem? De a biztonság kedvéért ide is kiírom ily nagy időrésben. Belegondolva földtől kicsit elrugaszkodva mindenki keres vkit vagy vmit .Az állat is keres de lehet ő mást vagy még se? A tyúk is ilyen csak ő ketrecben van, mint az ember is valamennyire.Csak ő nem saját ketrecébe mint az ember hanem máséban.Ő is érzi azt mint te de másképp úgy mint minden állat érzi valahogy, és annyi félét. Assszem vagy valami ilyesmi. 😀