Felfelé futni a hegyen
Kifulladásig
Égbe kiáltani a véget
Hangszálszakadásig
Elengedni a sziklaperemet
S gravitációval zuhanni,
Ledobni minden érzetet
Gondtalanul lebegni
Elfelejteni a törvényeket
Önfeledten hinni
A pillanatnyi semmiben
Jeges levegővel ölelkezni,
S elhagyni a földi létet…
Verejtékben úszva ébredek
Korlátok közt evezek
Szabályokat cipelek
De, majd ha elfáradok,
Terheimet elhagyom
S boldogan ugrom.
1 hozzászólás
Szia!
Nagyon tetszik a versed, főleg az első versszak, tetszik a szabadsága, a korlátok nélkülisége…
Köszönöm, hogy olvashattam.
Jodie