lehajtott fejjel kullogott.
"nem baj majd megszokod"
mondtam,
de nem hallgatott rám,
s talán ő döntött okosan,
előre nézett, fagyosan,
pici, puha keze ökölbe szorult,
eldöntött már mindent pedig még tíz se volt.
neked közhely talán, nekem az életem
de én még élvezem.
1 hozzászólás
Nem vagyok egy gyakorlott olvasó, adhatnál némi támpontot az értelmezéshez. Az egész olyan kibogozhatatlan…
A ritmusa nagyon tetszik, de ez több versedre is ráillik. 🙂
További jó verseket kívánok… nekünk (is), olvasóknak.