Úgy szaladnék, hidd el, úgy futnék feléd,
Mint amikor egy felismerés hasít beléd,
Annyira őrülten és szállva-imbolyogva,
Mintha a te lelked az én lelkem is volna,
Mintha elveszthetném ha oda nem érek,
Mintha ezen múlna, neked mennyit érek,
Mintha két kézzel markolnám a szél szavát,
S ujjaddal rajzolnám felhők mozdulatát,
Mintha álmodba bújt mély szendergés volnék,
S pupillád tavába ártatlanul holnék
4 hozzászólás
Az érzést kiválóan közvetíti a versed, engem leginkább az utolsó két sor ragadott meg.
aLéb
Köszönöm aLéb a hozzászólást!
Elég mély érzelemből született a dolog, örülök, hogy ez érezhető is 😉
Én ezt az úgy szaladnéh érzést akkor szoktam érezni, mikor vmi nagy és hatalmas boldogság jár át… köszönöm :)! grat!
Kedves Náni, köszönöm, hogy ittjártál 🙂
Hanga