mint a szél a bólogató búzát,
s a malmot, mely szétzúzza szemeit,
papokat, kik a harangot húzzák,
s aztán a kedvesünket temetik,
a bort, mely kortyonként felmelegít,
majd elvérzik hófehér ingemen,
port, melyen a rajzom formája szív,
a szél fújja szemembe hirtelen,
az órát, mely ölelésünk nyújtja,
a percet, mikor ajtóm rámcsapod,
fényképet, melyen mosolyogsz újra,
de azon rajta én már nem vagyok,
a fát, mely hajdan neked virágzott,
s most fekete szavakkal hirdeti:
Itt nyugszol. Hoztam ma is virágot,
forgószél, karjaidban vidd neki.
28 hozzászólás
Szia!
Töprengek, mit is írhatnék versedhez? Tudod mit? Legyen annyi elég, hogy gratulálok. Olyan fergeteges gratuláció ez, mint amilyen tud lenni egy forgószél.
Szeretettel:Selanne
Köszönöm fergeteges gratulációdat, Selanne, túlzásokba azért nem kell esni! 😀
Csaba, nekem ez tökéletes. Nagyon beletaláltál…..a szívembe.
Nagyon szép és szomorú, szinte fáj. Nem is tudom mit írjak. Már menni készültem, de megláttam, és örülök, hogy rádnéztem. Szeretettel Era
Szia!
Többször is elolvastam versedet. Az utolsó két sor…
Gyönyörű az egész.
Szeretettel: Rozália
Könnyeket csalt a versed a szemembe. Annyira szép, tiszta, őszinta és szomorú.
Gyönyörű!
Gratulálok!
Helló!
Kapsz tőlem 5 csillagot, mert szóhoz sem jutok.
Köszönöm szépen mindannyiótoknak!
Kedves Csaba!
Nagyon szép vers…
Azt hiszem az előttem szólók már mind elmondták.
Gratulálok, Judit
Köszönöm, Judit!
Szép, szomorú, hibátlanul megverselt.
Kösz szépen, Laura!
Szépen soroló, és jól előkészítetten, erősen záró vers. Szépek a rímek, tetszett a versed.
aLéb
Köszönöm értékelésedet, aLéb!
Szia Csaba! 🙂
Ebben a versben minden szép. Olyan szomorú szerelem bontakozik ki a sorok közül, hogy alig merek valamit írni hozzá. Ellentétek harca az egész, az elveszett óhajoké.
A beteljesületlen gyönyörök sóhaja a mindent feladás az élni akarás tükrében.
Ez egy tökéletes vers. Nagyon tetszik, de úgy látom, hatalmas ára volt.
Szeretettel: Kankalin
Bár szerelmes versnek indult, lehet mégsem az lett, fura ezt így, már ennyi reagálás után bevallani, hiszen minden egyes sora arra utalhat… valójában ez mégsem szerelem (a "kedves" szó, ha nem melléknévként, hanem főnévként, akkor általában arra a személyre vonatkozik, ki iránt a szerelem érzését tápláljuk… évtizedekkel korábban édesanyák is kapták ezt a csodálatos becézést, elég klasszikusainkra gondolni). Az utóbbi években szinte minden versemben ott van valahol édesanyám, beleivódva minden egyes sorba… itt is, csak a sorok közé.
Ha nem vesszük figyelembe ezt a kommentemet, magyarázatomat (és talán ne is vegyük!!!), akkor igen, ez egy szerelmes vers!
(Elnézést kérek mindenkitől, akiket zavartam ezzel a személyes magyarázattal s esetleg csalódtak is emiatt. Természetesen e "háttér" nélkül ez egy szerelmes vers, s szeretném is, ha mindenki akképp látná, nem figyelve az előbbi sorokra.)
Még egyszer köszönöm az eddigi hozzászólásokat, a tiédet is, kedves Kankalin! (a kedves itt melléknév 😀 )
🙂 Számomra ez megerősítés. 🙂 Bizony, édesanyádra gondoltam, amikor darabjaira szedegettem a versed. 🙂
Akkor is nagyon szép! 🙂
Akkor már nyitott könyv vagyok számodra. 🙂
🙂 Ezen én is meglepődtem 🙂
Kiszámítható vagyok, mint az "egyismerős" egyenlet. 😀
Nagyon szép vers.
Gratulálok kedves Csaba!
Barátsággal Panka!
Köszönöm, kedves Panka!
Vannak verseid amitől kiráz a hideg. Vedd megtiszteltetésnek. Az akar lenni.
Nagyon szép. Erre nem lehet mást írni.
Ági
Vannak verseid amitől kiráz a hideg. Vedd megtiszteltetésnek. Az akar lenni.
Nagyon szép. Erre nem lehet mást írni.
Ági
Köszönöm, hogy olvastad a versem.
Kedves Csaba!
Nagyon szép vers, áthatja a szomorúság, de mégis könnyeden halad előre. Átjött a fájdalmad a versen keresztül. A versekben az a szép, hogy ki ezt látja benne ki azt. Ezért nem szerettem, hogy irodalom órán egy elemzést kellett bemagolni, és csak az volt a jó a tanárnak. Pedig lehet ezt is szerelmes, és anya szerető versként is értelmezni. Az a versek szépsége, hogy a befogadótól is függ, hogy mi jön át belőle, én ezért szoktam azt mondani, hogy minden versnek kétszer kell megszületnie, egyszer, amikor megírják, és egyszer, amikor olvassák. Mivel nincs két egyforma ember, ezért egy vers nem tud kétszer ugyanúgy megszületni. Nekem is vannak olyan verseim, amiben leírok valamit, és mások mást látnak benne.
Nagyon szép lett, további jó versírást.
Üdv.: Szalai Mihály Emil
Kedves Mihály!
Örülök, hogy tetszett a versem. Amiről írtál, azzal nagyrészt egyetértek, sokszor mást és mást olvasunk ki bizonyos sorokból, szavakból. Mindenesetre én azt vallom, a vers szerzőjének legalább törekednie kell arra, hogy minél inkább érthetővé, megérthetővé váljon mindaz, amit közölni szeretett volna az olvasóval.