A létre méla bánat ül,
de tétován, ügyetlenül
a szalmaszál után kap és
akárha lenne döbbenés,
felülkerül saját magán,
e vágy itatta délután.
A téren áll a morc tömeg,
a várfal egyre csak remeg,
s a horkanó felindulás
a gőgösök fülébe vás,
ugyan vajon megértik-e,
ez itt a változás szele?
Vagy épp szabályaik szegik,
s maholnap újra rendelik,
kinek mit ér a jelleme,
urához úgy lojális-e,
ahogy parancsba adta volt,
midőn a trónra ráfarolt.