még mindig ugyanaz vagy aki voltál
nem létező bűneid beissza az idő
te sem látod majd hogy tagadni milyen kár
amii elmúlik nincs és ami lesz az csak jövő
örök körhinta az életünk s vissza-vissza
ha dereng is valami belőle az csak emlék
míg itt vagyunk minek kínozni tiszta
szívünk azzal hogy milyen fájó a nemlét?
2 hozzászólás
Nem tudom, miért nem olvastam ezt a verset… nagyon jól fogott a hangulata, a központozás elhagyásával is erősítetted ezt bennem. Talán a trochaikus lüktetés tette, de ez a vers nagyon mélyre szólt. A rímeid is tetszenek, most is.
aLéb
Köszönöm, hogy itt jártál!
Miléna