Letérdepeltem én, s csak néztek az emberek,
De én minden szavamat, komolyan gondoltam,
És ma is érvényes, amit akkor mondtam.
Még mindég szeretlek, izzó szerelemmel,
Ó… Csak láthatnálak, könnyes szemeimmel,
Bárcsak megfoghatnám gyönyörű kezedet,
S megsimogathatnám érzéki kebledet.
Ha itt lennél velem, megölelnélek,
És a csókjaim, elözönlenének,
Nyomát sem találnám rajtad a bánatnak,
És széthasítanám, akik megbántottak.
Mivel belőled csak egy van, ezen a világon,
És szerencsés vagyok, hogy te lettél a párom,
Mert ha más lenne most, az én feleségem,
Nem szerelmes lennék, hanem szerencsétlen.
4 hozzászólás
ááááá az utolsó sor!? Azt sosem tudhatod… Jó, hogy ilyen boldog ember verseit is lehet itt olvasni!
Barátsággal Panka!
Kedves dpanka!
Szerintem van olyan amit nem tud, de érez az ember, és nem hiszem, hogy valaha is boldogabb lehetnék mással mint a feleségemmel. Természetesen nem tudhatjuk. 😀
Maradok tisztelettel: Apamaci
Kedves Apamaci!
Ez egyszerűen tökéletes. Nem kell ezt magyarázni…
Le a kalappal!
Szeretettel, Jodie
Kedves Jodie!
Véleményedet nagyon szépen köszönöm, mélységesen megtiszteltél vele.
Maradok tisztelettel: Apamaci