Decemberi hosszú néma éjszakában
Alvó komor fáknak színtelen az álma.
Évek súlyától rokkant régi házak,
Hófedél alatt gondokat ringatnak.
Kutya vonít elnyúlt keserves panasszal.
Róka jár, vagy farkas, talán hullócsillag?
A hold fénye rásüt: vércseppek a hóban…
Egy őszi bárány eltűnt, gyász ül az akolban.
Megette a farkas, rávitte az éhség.
Vadász bosszújától menti a sötétség.
Egy ember felkiált, nyugtalan az álma,
Súlyos keresztje pihenni nem hagyja.
Dermedt égen a hold elsápadni látszik,
A csillagok arca halvány fényben játszik.
És íme! Feltűnik egy új csillag az égen,
Hogy minden gyarlóságnak megváltója légyen.
Jöttét az égiek harsányan ünneplik,
Hozsannákat zengve fennen dicsőitik.
Fény árad a Földre, megborzong a tél,
Amint egy holdsugáron a csillag földet ér.
Házak ablakában gyetyafények gyúlnak,
Haldokló föleszmél, gyermekek ámulnak!
Felzendül merészen az égi üzenet:
„ Békesség, szeretet az embereknek!”
Rászáll minden házra az új csillag fénye,
Lekeket gyógyít a szeretet és béke.
3 hozzászólás
Szép, fenséges hangzású vers:)
Gratulálok!:)
Kedves ünnepi versike megfűszerezve egy kis vérengzéssel.
Kedves Boer és Henkee! Köszönöm,hogy érdeklődtök írásaim iránt. Boldog Új Évet kívánok és sok szép ihletet! Katalin