Először ismeretlen helyen,
Mindig túlteng a kétely és az illem,
Változni az idővel,
Pedig nem vagy senki ellen.
És nem vagy örökmozgó,
Senkiházi vizkihordó
Dicsérheted,nagyon jó itt
Úgy nőhetnek hatalmaid.
Titkok vannak előtted
Mások döntenek felőled
Szeretheted amit csinálsz
Úgy is rövid az álldás reád
Ahogy telnek a napok,
Magadba szivott pillanatok,
Fehéren a fekete sorok,
És szakadnak a mézesmadzagok.
2 hozzászólás
A beilleszkedés sosem könnyű, de te ügyesen fogalamaztad meg!
A.
Eléggé igyekeztem,hogy minél jobb legyen és senkit ne sércsek,sem a kezdőt sem
már a régebbi munkást,, szerintem a versnek minden szava igaz,,-de látod nem nagyon méltatták az ember-társaim, hogy te igen azt köszönöm neked!