Összetalálkozott az éjszaka és a nappal –
barna kéz, lágy símogatás az újszülött fején…
Én elmegyek, mondta az öreg éj –
s felpityergett egy rigó a diófa tetején.
Fogta csillagos batyúját, s lassan ő is
az elfeledhetőek közé ballagott –
egy csonkig égett gyertya, s egy lejárt
lemez, mit maga után itthagyott.
Megszültem ezt a béna gyermeket,
ágyamnál atyja, jó Csöndherceg ül –
Szeretjük egymást – s szobám viasszagában
újszülött napom álomba szenderül.
6 hozzászólás
Kedves aquarius!
Jó vers, jó a dallama, tetszik. Viszont van benne két helyesírási hiba, érdemes lenne kijavítani: batyu (rövid u-val) és viaszszagában (dupla sz-szel).
Üdv: Borostyán
Köszönöm, hogy olvastál, és hogy felhívtad a hibákra a figyelmemet!
Üdv.: aquarius
Kedves aquarius!
Különös, kicsit letargikus ábrázolása e versed egy új nap születésének. Remekül érzékelteted a hangulatát. A beletörődés különböző megszemélyesítései is nagyon tetszenek!
üdv: Ria
Köszönöm értő figyelmedet!
Üdv.: aquarius
Jó vers, aquarius, tetszettek a képei, megszemélyesítései, kifutása.
aLéb
🙂 neked is köszönöm, hogy olvasol, és értel!
aquarius