Újra tavasz van…
ekék marják a föld fekete testét,
varjak kárognak a mezőn szerteszét…
– és én nem hallom,
hogy a csírák moccannak a földben,
rügyek ásítanak az ég felé…
illatok kavarognak a szélben,
– és nem érzem én…
nem lovagolom meg a szellőt,
nem kergetek ábrándos felhőt,
nem futok utána kábán…
meghátrálok inkább, gyáván;
szívemhez nem szól pacsirta dala,
minden, csak fut, oson tova…
nekem már nem üzen a kikelet,
mélységes űr van idebent…
– a régmúlt tavaszok némák –
a balga szív meg csak dobban,
nincs szó, mitől lángra lobban…
– belebicsaklik a tollam. –
18 hozzászólás
Kedves Ida!
Fájóan szép sorok!
"szívemhez nem szól pacsirta dala,
minden, csak fut, oson tova…
nekem már nem üzen a kikelet,
mélységes űr van idebent."
A legjobbakat!
Szeretettel:sailor
Köszönöm szépen, kedves, biztató soraid, sailor!
Szeretettel
Ida
Drága Ida!
Mi ez a bánatos vers tőled? Nem vagy te ilyen. Megijesztettél.
Szebb napokat kívánok, mert remélem ez pillanatnyi…
Ölellek szeretettel: Ica
Ne ijedj meg, drága Ica, ez egy hangulatvers, jön utána a következő, a hangulatváltás…
köszönöm, hogy olvastad.
Ölellek szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
A versed gyönyörű, bár egyben szomorúság haja át. Új tavaszod:
" – a régmúlt tavaszok némák –
a balga szív meg csak dobban,
nincs szó, mitől lángra lobban…
– bebicsaklik a tollam. -"
Nagyon tetszett, szeretettel olvastam: Kata
Drága Kata!
Egyre másra érkeztek a szebbnél-szebb tavaszi versek, nekem nem jött az ihlet. Azt hittem már meg sem érint a tavasz. Akkor írtam ezt a verset, amolyan hangulatvers. Azóta megváltozott, majd küldöm a következőt is, ami már más hangulatról árulkodik.
Köszönöm az aggódásod, drága Kata.
Ölellek szeretettel!
Ida
Szokatlan ez a tavasz tőled!
Várom az illatos, a színpompás, madárfüttyös… VERSEDET!
Szeretettel.Ági
Lesz olyan is Ági, hamarosan… 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
A FÉNY elől lehetetlen elbújni, és ezt Te is jól tudod.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
A fény elől elbújni nem lehet, de a hangulat mégis nagy úr… 🙂
Köszönöm szavaid, kedves Szabolcs.
Szeretettel
Ida
Drága Ida!
A pacsirtád találja meg a sípját és trillázzon valami vidámat, mert az "ekék marják a föld fekete testét"
a versedből nagyon a lelkembe égett! (Talán mert a permakultúrás kertészkedéssel kacérkodok.) 🙂
Ölellek szeretettel:
Ylen
Drága Ylen!
Az "ekék marják a föld fekete testét" – úgy beleégett a lelkembe, még az illata is. Bár, lehet, ma már annak is vegyszer szaga van.
Ígérem, a következő versemben megszólal a pacsirta is… 🙂
Te meg csak kertészkedjél, jót tesz testnek és léleknek egyaránt. Jó munkát!
Ölellek
Ida
Kedves Ida!
A versed szíven talált, mert hozzám is hasonló módon érkezett a tavasz.
Szeretettel: Marica
Hát, legalább nem vagyok egyedül… 🙂
Remélem, azóta már hozzád is elért a pacsirta dala. 🙂
Köszönöm együttérzésed, Marica. Örültem neked.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
El tudom képzelni, hogy van már olyan állapot amikor mindegy, hogy tavasz van, vagy ősz…
Nagyon szépen megírtad ezt az érzést!
Judit
Köszönöm, kedves Judit, hogy érted a lényegét… 🙂
Ida
Szia!
Sajnos kerülünk olyan állapotba, amikor nem látjuk a tavasz szépségeit. Nagyon jól megírtad, kívánom, hogy múló legyen ez az állapot!
Szeretettel: Eszti
Köszönöm szépen, Eszti.
Szeretettel
Ida