Pillanatkép
Dúvad szenvedélyt csitít egy apró lepkeszárny.
Billegő varázslat Ő a gond-zsoltáron át.
Félelmeim vak lova is könnyen csendesül,
míg ideszáll, és vállamon percekig megül.
Tágra nyílik száradó, vöröslő-szem fedőm.
Nézem csak a tó vizén a csíkkal felkelőt.
Aranyába bámulok, a víztükör kiált…
S mosolyogva nyugtázom a szerelem-hiányt.
Reggeli merengés
Orchidea-lányt kelti a hajnali fény,
karjai megnyúlnak a konyha falán…
Megkérem őt, mint egykor a nőt, s talán
egy kiskanálnyi cukrot a kávémba mér.
Orchidea-lány simít, de csókolni fél.
Ajkai: jég-márvány, vagy éhes parázs.
Keszkenőt tart elé egy gésa-darázs…
És bambuló szemembe fúj könnyet a szél.
Lobbanás
Hasonlítám, ama íves szerelemmel,
mit a kor diktált nékem, és hívatlanul
reámtört – hasítva e lüktető ércet,
s a tégelyébe téve olvasztott vadul:
Szalmaláng csak! Nem lágyíthat, s önthet békés
formába e hideg fénnyel vakító tűz;
Oh, be kár! – rí szemem, de szárítja könny-bő
arcom a napfény; Oly' vonzó benne a szűz!
6 hozzászólás
Kedves Mákvirág!
Számomra jól sikerült ujjgyakorlatok ezek a sorok.
Üdvözletem!
Kedves eferesz!
Egyikbe, másikba bele tudnék még nyúlni, de ujjgyakorlatnak jók így is! 🙂
Köszönöm a véleményedet!
Minden jót!
Mákvirág
A stílus, hiába no :-). Tetszett, mindhárom futam elragadó, és nem csak a stílusa, lágysága miatt, de azért is, mert ez a formai és gondolati igényesség nem öncélú. Örömmel olvastalak.
aLéb
Kedves aLéb!
Örömmel láttalak ismét! 🙂
Külön öröm számomra megtisztelő véleményed!
🙂
Minden jót!
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Nagyon tetszenek ezek a pillanatképek, ujjgyakorlatok – ahogy a címben írod. Lehetnének akár egy-egy impresszionista kép is, persze zenével aláfestve 🙂
Üdv: Klári
Kedves Klári! 🙂
Nem jársz messze a valóságtól!
Pld. a Reggeli merengés már egy dalocska részeként él tovább az Ördögszekér akusztik tolmácsolásában. Egyelőre a festmények csak fejben jöhetnek létre a szöveg a dal és zene hatására! 🙂
Köszönöm a kedves szavakat!
Szeretettel:
Mákvirág