Újra

"Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az
óra, amelyben mindazok akik az emlék-
sírokban vannak, hallani fogják az ő
hangját és kijönnek: akik jó dolgokat
tettek, feltámadnak, hogy éljenek…"

/Biblia: János ev. 5:28, 29/

Lépteid nyomán már csak a csend maradt,
mit hagytál nekem szívemben emlékül,
remények örök mezsgyéin
kanyarog a múlt.
S jövendők sziklás szirtjein
zeng feléd léptem, ami eggyé békül
azzal, mit remél újra a pillanat,

hogy meglátlak még majd újra tégedet,
meglátva benned az ezernyi csodát,
ki élni fogsz, mert élned kell
újra az ígért
akarat szerint! S átölel
majd újra két karom, megtérve hozzád
nem csak emléked… Léted, újra éled!

Mert újra él majd e földön itt sok ember,
hol boldog volt nem csak reménye szerint,
hol szíve szeretni tanult
örökségeként,
de létét elfedte a múlt.
Mint pillanat, mi tovaszáll,- s felé int
a Szó-, s hantok alól feltámad egyszer.